Palackba zárt könnyek (Kling József írása)

Hommage a Papa

Délután egy órakor Luka József azt mondta a lányának, hogy az orvosok szerint csak reumája van és másnap hazaengedik a kórházból. Luka József aznap este meghalt. Május eleje volt, a szőlő már ficánkolt, várta a gazdát, hogy jön, kapál, permetez, zöldmunkázik. De nem jött. A szőlő tudta, hogy baj van.Aztán egy napon csinos fiatal lány jelent meg a hegyen kezeslábasban, gumicsizmában.

"A szőlő apuhoz tartozott, a szőlő érteleme az volt, hogy apu ott van reggeltõl estig, teszi a dolgát, minden a helyén van, a világ így kerek és egész. Persze, szó volt róla, hogy beírat a ruszti borakadémiára, és szép lassan beletanulok a borkészítésbe, de hát én még nem gondoltam ezt ilyen komolyan. Rajzolgattam, tanultam, éppen megkaptam a PR menedzser diplomámat. És hirtelen minden megváltozott. Egyszerűen nem hagyhattam, hogy vége legyen mindannak, amit apu addigi életében felépített."

Az első ember akit Enikő kétségbeesésében felhívott Debreczeni Pál, a Vylyen tulajdonosa volt, aki korábban is sokra értékelte Luka József munkáját. Debreczeni Pál azt mondta, semmitól sem szabad megijedni, folytatni kell a munkát szép lassan fokozatosan. Sorsdöntő szavak voltak ezek a Luka Pincészet életében. Ami ezután következett olyan volt mint egy álom. Egy gyerekkori barát ausztriai munkahelyét hátrahagyva beállt Enikőhöz pincemesternek. Enikő leutazott Villányba, ahol a Vylyen kis csapata segítségével belekóstolt a borászkodásba: erjesztés kénezés, hordómosás. Gyorstalpaló. A család aggódva figyelte, ahogy Enikő szédítő tempót diktálva halad valami ismeretlen cél felé, mintha a szőlő megértésén keresztül akarná utolérni, vagy visszahozni a drága papát. Mi lesz, ha nem bírja? Ha összeomlik? De Enikőt sokkal keményebb fából faragták.

Angyalok játéka

Már június volt amikor Ottrubay Ágnes is beugrott megnézni, hogy vannak Lukáék. Amikor a szőlők siralmas állapotát meglátta, nem akart hinni a szemének. De a fülének sem amikor megtudta, hogy mi történt. Egy cetlire sebtiben ráfirkantott egy telefonszámot és a lány lekére kötötte, hogy feltétlenül hívja fel az illetőt, ő biztosan segíteni fog. A cetlin a telefonszám mellett ez a név állt: Rudolf Krizan. Guten Tag Herr Krizan, ich bin Enikő aus Ungarn... és Herr Krizan már mindent tudott, ne is folytassa, mondta, holnap háromkor ott leszek magánál. Rudolf Krizan másnap valóban megjelent, néma csendben járta végig az ültetvényt, a pincét, megnézte a borokat, majd azt mondta: Rendben. A jövő hétre a feladat a következő... És Enikő mosta a hordókat, fejtette a bort, ledobálta a felesleges fürtöket, hétről hétre szorgalmasan követte Herr Krizan utasításait, anélkül, hogy egyáltalán tudta volna, pontosan mit csinál.Attila a gyerekkori barát és önzetlen pincemester is kapott egy hetes kiképzést Eisenstadtban, Herr Krizan mellett, mondanom se kellett, ingyen és bérmentve. Angyalok játéka mindaz, ami velem az utóbbi időben történt, vallja Enikő.

Aztán elérkezett a szüret ideje. Mámoros, boldog, őszi órák. A kékfrankost ugyan az utolsó szemig megette a lisztharmat, de a zweigelt, a pinot noir és a cabernet gyönyörűen beérett. Karácsonykor eljött Debreczeni Pál, belekóstolt a Zweigeltbe, és azt mondta: igen, pontosan erre gondoltam. Aztán nyomban hazatelefonált, hogy tegyenek félre tíz hordót Enikőnek - karácsonyi ajándéknak. Ezekben a hordókban érett a Zweigelt, amely aztán Bordeaux-ban aranyérmet nyert. "Amikor megtudtam az örömhírt, persze azonnal felhívtam Palit. Mónika vette fel a telefont és hallottam, hogy együtt örülnek a sikernek. Másnap Debreczeni Pál meghalt. Utolsó szavai ezek voltak: Üzenem Enikőnek, hogy akkor szombaton megünnepeljük."

Enikő lassan beletanul a szakmába, egyre tudatosabban keresi a maga útját. A borkészítés fantasztikus dolog, lelkendezik, de sose gondoltam volna, hogy a szőlő ilyen nagy úr, hogy egyszerűen ki kell szolgálni. "Tátott szájjal figyelem, hogy mire képes merre mozdul. Az is fantasztikus, amikor tavasszal elindul és naponta tíz centivel nagyobb, de amikor már csak érnie kellene, az utolsó két napon minden második fürt megszottyad, és le akar esni, akkor csak bámulunk, az egyik szemem sír, a másik nevet". Enikő az idén metszeni tanul. Időnként megáll a szőlőben, és miközben gondosan betűri a leveleket a drótok közé édesapjával beszélget: Látod Papa, sikerült! Látom, kislányom. Jól csinálom? Nagyon jól csinálod...
Az aranyérmes Zweigelttel az angyalokra koccintunk.

vissza a cikkekhez